Erzsébetről keveset tudok. Annyit viszont igen, hogy a posztban leírtaktól elegánsabban, cizelláltabban, vagy a legegyszerűbben mondva, jobban is tud fogalmazni. Meg is írtam neki, hogy vagy ő,  vagy én picit pofozhatna még az anyagon. De azt is megírtam, hogy nekem ennek ellenére és az esetlen gyámolatlanságával együtt tetszik a rövid kis írása. És a kishitűség a végén is megható.

Ráadásul a sok-sok ejtőernyős motívumos poszt tervezetből többet visszautasítottam. Ezt most mégis vágatlanul beengedem. Hogy miért? Passz.

Életem utolsó napján ,ha tudnám ,valóban az  , akkor először  elmennék a  reptérre  ,ugranák egy jó kézi nyitásút olyan ezerről,

majd fölkeresném  akit régóta keresek ,nem is keresek nem jó szó ez ,mert bennem él ,minek keresnem és  megkérném engedje meg ,hogy mellette legyek ,semmi de semmi nem kellene ,csak ez az egyetlen egy ,és nézhetném ,és emlékét magammal vihetném .

Mert nem tudnák semmi mást magamnak kívánni ,mint amit egyébként is.

Ugye butaság ,ugye tőlem nem is várható más csak ilyen kis vacak érzelmi túltengés ,de köszönet neked ,mert én ezzel gazdagabb lettem .De szerintem ,érzem ,tudom ,mehet ez is a többihez. Mindegy . Szia.

Mi is köszönjük. Érdekel mások véleménye. Szerintetek mi fogott meg ebben a pár sorban? Simán le is hülyézhettek, lehet, hogy bennem van a hiba:-).