Üdvözlök mindenkit,
Tündér a varázspálcával nicknevű bloggetársunk küldte ezt a szomorú remekművet. Köszönjük, soha méltóbb megtörése a blogra telepedet hosszú csöndnek. Remélem más is kedvet kap és újra gyakrabban érkeznek poszt-tervezetek.
Azt hiszem, az ember sosincs felkészülve a halálra. Egyszer csak ott a pillanat, a igazság pillanata. Csörög a telefon. "Apa meghalt. Gyere haza, ha még látni akarod."
Nehéz erről beszélni, intim téma. Nem azért mentem haza, hogy lássam őt, hiszen látom most is, ha becsukom a szemem. Azok miatt mentem, akik nagyon is életben voltak, és nyelték a könnyeiket a vonal túlsó végén. A családom, a többiek, akik kísérték őt az utolsó néhány héten. Mit csinált az utolsó napon? Néztek órák hosszat anyámmal egymás szemébe. Egy árva szót sem szóltak közben. Amíg élt, senki nem sírt körülötte, talán mert éreztük, nem viselné el. Hiszen olyan erős volt. Mit csinált az utolsó napokban? A két kezével készített ajándékait osztogatta az orvosainak (kézműves volt), akik tehetetlenek voltak, de elfogadták, amit csak adott. Aztán hosszasan ecsetelte nekem, hol találom az autója slusszkulcsát. Egész életében utálta a csirkehúst, a kórházban mégis kinézte a dobozból az ebédemet. Fiatalon zenész volt, lételeme volt a zene. Az utolsó napokban csak a csendet tudta elviselni. Akkor tudtuk, hogy baj van. Vágyott rá, hogy fürödjön, hát megfürdettük. Boldoggá tette. Az utolsó napon felvitette velem az ágya mellé a kávéfőzőt, hogy együtt megjavítsuk, mert az a legfontosabb, hogy anyának mindig legyen friss kávéja reggel. Tudtam, hogy úgyis veszünk majd egy újat. Csak ő, a Mester babrálna a régivel. De azért ettől is boldog volt, hogy a körülményeihez képest a jövőre nézve garantálta a feleségének a reggeli kávéillatot.
Megfogadtuk neki a párommal, ha gyerekünk lesz, megkapja az ő vezetéknevét is, mert az annyira ritka. Épp fájdalmai voltak, nem tudott beszélni, csak megszorította a kezem. Jelentem apa, megszületett az unokád, és megkapta a neved. Megígértem neki, nem adom el a házát, amit a két kezével épített. Rohadt válság, csak te ne jöttél volna, most minden este a kezem tördelem, vajon be tudom-e majd tartani a szavam..
"Megfogadtuk neki a párommal, ha gyerekünk lesz, megkapja az ő vezetéknevét is, mert az annyira ritka." Ezt nem igazán értem, de lehet, hogy a hiba az én készülékemben van. Kérem homályosítson fel valaki.