HTML

Utolsó napod

ÍRD MEG, ÉLETED UTOLSÓ NAPJÁN MIT TENNÉL? „JÁTÉKSZABÁLYOK:” 1.) Kezdetben csaliként felteszek néhány sztorit., de ez a „játék” elsősorban a tiétek, lásd lentebb: 2.) Habár alapjáraton nem vagyok a moderáció híve, ez mégis moderálós játék lesz. „Túszul ejtem” a kommenteket. Kirostálom a szerintem másokat indokolatlanul bántóakat , de a munkámnak ez csak a nemszeretem, piszkos része. Ugyanis a kommentek gyöngyszemeiből rakom ki a következő posztokat. Legfeljebb egy picit szerkesztek rajtuk. A „sima” szalonképes (azért annyira ne parázzatok, ebben a szalonban elképzelhető pár jófajta kocsmai verekedés, de azért mindennek van határa) kommenteket meg annak rendje-módja szerint kommentként „engedem szabadon”. Posztnak ideális terjedelem: Max fél A/4-es oldal. Persze igazán ütős egymondatosak, vagy akár egyszavasak sem kizártak. Illetve ha valaki több energiát szán rá és nagyon-nagyon jól csinálja, elképzelhető, hogy egy hosszabb mű is kikerül. Viszont ha Styxxnek nem tetszik, akkor bocsesz, hiába feccöltél rá ki tudja mennyi időt, műved csupán a vinyók közötti M2M (machine to machine) rideg bitvilágot gazdagítja és nem jut el hozzánk, gyarló embertársainkig.

Friss topikok

  • woman_in_black: Drága, jól választottál. Mélyen őszinte, és fájón könnyed. Csók, W§B (2011.12.06. 16:49) Elmegyek
  • : Érdekes, majd még gondolkodom rajta. "Halálodra magad maradsz" (2011.01.17. 09:04) Az utolsó szerelés
  • Ilds.: Most, hogy mondod, -ezen párszor én is gondolkodtam, mi lenne, ha tudnám, hogy meghalok, és az imá... (2010.10.20. 15:38) EGY BLOG UTOLSÓ NAPJA
  • Byzoo: @Hirmondo Helen: Ilyen helyen dolgozni? Majd megtudjuk, hogy dolgozni jobb-e ilyen helyen, vagy el... (2010.09.20. 22:20) Hirtelen halál...
  • Tündér a varázspálcával: Azt hiszem, az ember sosincs felkészülve a halálra. Egyszer csak ott a pillanat, a igazság pillana... (2010.09.13. 11:52) In memoriam Gizi mama

Linkblog

In memoriam Gizi mama

Styxx 2010.02.17. 16:07

a.anami bloggertársunk irodalmi színvonalon írta le, hogyan is történik mindez valójában:

 

Az volt a furcsa hogy most nem jajgatott, mikor rendbe tettük.
Az utóbbi hosszú hetek alatt ha egy ujjal is hozzáértünk, szinte azonnal és mindig kiabált, elküldött bennünket a jó édes anyánkba, elátkozott, különböző válogatott szitkot köpködött ki lepedékes száján. Sőt, karmolt, csípett, amennyire tőle tellett.
Érdekes...
Amilyen kicsik, "szárazak" az öregek, annyira nyomatékosan vannak jelen...
Kiabálnak, szaguk van, ha csönben fekszenek is tudod, hogy ott vannak, és figyelned kell rájuk.
Néma követelődzők...

Szóval, furcsa volt a csend.
Illetve...A csendet kicsit megtörte az az időnkénti jellegzetes, halk hang, ahogyan az összeesett tüdőkből ki- kiszökött a levegő...
Végérvényesen...

Hosszú- hosszú hetek óta agonizált.

Ha kedve úgy tartotta nyelt, ha nem, nem.
Nem erőltettem sosem. Úgy éreztem, olyankor levegőt vennie is komoly munka számára, nem hogy nyelni...
Volt hogy nekiindult, felült. Olykor szinte misztikus volt, mert előfordult, hogy azt hittük nincs hátra fél napja sem.
Mégis maradt...

A felfekvések rajta egyre bűzösebbek lettek. Igazi meleg helyen rohadó hús...
Kezelések után pár percig elviselhetőbb volt a szag. De a test dolgozott...

Az öreg minden nap bejárt hozzá, és fél napokat az ágya mellett ülve töltött.
Fogta a kezét, simogatta, próbálta itatni. Ha etettük, közben meg- megtörölgette az összemaszatolt szájat.

Nem tudom, mit érezhet most, csak sejtem, de abban biztos vagyok, hogy hamarosan találkoznak...
A több évtizedet együtt élő emberek nem nagyon bírják egymás nélkül.
Nem, nem fordul önmaga ellen. Illetve nem saját kezűleg.
Saját "lelküleg" fog magával végezni-én azt hiszem.

A nyakamat merném rá tenni, hogy Gizi mama azért volt hajlandó eddig kínlódni és kilátástalan harcot folytatni, mert egyrészt nem akart az öregnek fájdalmat okozni, másrészt meg maga a papa nem engedte, hogy elmenjen.

Ezek az öregasszonyok roppant szívósak...
Hihetetlen, valóban emberfeletti ahogyan egyensúlyoznak a sír szélén. 
Többször hittük, hogy ma...

Aztán ma valóban ma volt.

Gizi mama meghalt.
Még meleg volt a teste, mikor észrevettük.
Biztosan alvás közben halt meg, mert békés volt az arca. 

Mit éreztem?
Megkönnyebülést.
Miatta.
Megérdemelte már a halált annyi szenvedés után.
Járt már neki.
1929- ben született.

Van, amikor a halál megváltás.

Apró asszony volt, fehér hajú, öreg, mikor kb. két hónapja megismertem. Tipikus anyóka.
Nagyon szerette a gyümölcsös joghurtot, és a gyümölcsleveket.:)
Imádta a férjét.
-Papa!-hívta gyakran panaszos hangon.

Hiszem hogy jó asszony volt.
Azt viszont tudom, hogy erős.

Viszlát Gizi mama úgy...50 év múlva.
Akkor majdnem egykorúak leszünk.
Mesélsz majd az életedről ugye?

Megrendítő. Köszönjük a.anami. Ezért a remek írásérsz megérdemelsz még öt évet itt köztünk. Elég lesz ha csak úgy ötvenöt év múlva talélkoztok Gizi mamával.

22 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://final24.blog.hu/api/trackback/id/tr101766523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hóember 2010.02.17. 19:20:01

ilyenkor mindig eszembe jut a még két élő és egészséges 70+os nagyszülőm. Eddig még nem igazán találkoztam a halállal teljes valójában és ezután sem szeretnék. Pedig fogok.
Az írás tetszett, több poszt kéne kedves Styxx.

Styxx 2010.02.17. 19:26:08

@hóember:
Egyetértünk. Szerintem is nagyon jó írás. Alapvetően olvasói posztokat várok. A kezdőposztokat megírtam, de közben, amikor a témába vágó élmény ért, írtam én is.
Az olvasói tartalomból építkező kisblog hátránya a gyér posztgyarapodás, kedves Hóember:-).

vagyok, aki vagyok... 2010.02.17. 21:13:00

@Styxx: hát én hamarosan írhatok akár kettőt is. bár az egyik elég Gizimamás lenne / lesz :(((((((

Styxx 2010.02.17. 21:19:04

@Vagyok, aki vagyok...:
Sajnálom, ha így alakul. Ha úgy érzed, hogy használ, természetesen várom az írásaid.

hóember 2010.02.17. 22:00:55

@Styxx: Tudom én, hogy leginkább beküldött anyagból posztolsz, csak miért nem írnak? Annyira "jó" a téma, mégse mozgatja meg az embereket.

Styxx 2010.02.17. 22:04:08

@hóember:
Meglehetősen alacsony a látogatottságom. Örülök, hogy jónak tartod a témát.

Helen H. · http://szopizmus.blog.hu 2010.02.17. 22:41:41

Valóban irodalmi színvonal. Tetszik.
Én nem akarok így megöregedni. Nem akarom magamat így látni, pláne nem akarom látni a körülöttem lévők arcán a szánalmat. Valószínűleg vmi egyszerű betegség visz el, mondjuk nátha. A durva betegségeket, mint pl. az ödéma, sikerült túlélnem. Pedig négyéves koromban kapott el, és mindenki temetett. Igaz nyolc évbe telt, mire kikezelték belőlem. Most vagy az van, hogy vmi fontosat kell még tennem az életben, hogy az Égiek életben hagytak, vagy a Sátán vette meg a lelkemet.Passz.

Styxx 2010.02.17. 22:53:58

@Hirmondo Helen:
Drágám, ismerve téged, és ha már irodalmi szinvonal, akkor ala' Ady, veled a vérbaj fog végezni:-)

a.anami 2010.02.17. 23:22:23

A szifiliszre van gyógyszer, ezer éves, és ha tanulmányaim nem csalnak, akkor Penicilinnek hívják.:) Ugyhogy Helen, hajrá! :))

Styxx 2010.02.17. 23:24:07

@Hirmondo Helen: @Styxx: @a.anami:
addig rendetlenkedünk, hogy kapunk egy-egy tanulmányt a blogjainkra:-)

sing-lee 2010.02.18. 12:14:12

Az egyik szomszédom egy öregasszony. A másik egy idős házaspár. Az öregasszony évek óta egyedül, mégis lehet hogy ő húzza tovább. Tényleg szívósak...és ezt nem rosszindulatúan írom.

barracud4 · http://halnap.blog.hu/ 2010.02.18. 17:52:56

Nagyanyám 96 éves és egészséges! 60 éves korában rákos volt, megkemózták, azóta nem volt orvosnál. Lehet, hogy közben elrabolták az ufók?
Pont ma reggel beszélgettem otthon a kölykökkel, hogy ne csodálkozzunk ha egyszer csak nem ébred majd föl, nem azért mert beteg lenne, hanem mert egyszerüen elfárad.

Styxx 2010.02.18. 18:05:09

@barracud4:
Jó a génállomány, na, láttuk a múltkori termékbemutatón:-)

hóember 2010.02.18. 22:11:16

nekem semmi gondom az öregedés testi részével, najó szar lesz, hogy többet nem futkosok kosárba úgy mint most, de sokkal félelmetesebb az elbutulás. Látni, hogy egy egykor éles elme hova süllyed...
@Hirmondo Helen: Lehet, hogy Sátán Úrnak tetszik a blogod és amíg tartod a színvonalat meghagy itt :]
@Styxx: :D

Helen H. · http://szopizmus.blog.hu 2010.02.19. 10:23:14

@hóember: Lehet, hogy így van. Pedig nem is emlékszem arra, hogy két nagy vörös szarvba kapaszkodtam volna valaha is dugás közben...hmmm...:D

Mary_N 2010.02.21. 00:31:30

@Hirmondo Helen: attól, hogy nem emlékszik az ember... - emlékszem, egyszer egy kiadós piálás után én is épp nagyon nem emlékeztem... ;-))

@Styxx: juteszembe, Neked is jár tőlem egy Kreatív Blogger bizbasz ;-)

Styxx 2010.02.21. 00:54:30

@Mary_N:
Hi, kedves vagy, kössz szépen, de beelőztek, lásd lentebb.

Mary_N 2010.02.21. 10:41:45

@Styxx: az nem volt a szabályokban, hogy kétszer nem kaphatod el. Ez nem mumpsz, ez influenza :D

a.anami 2010.02.23. 10:26:05

:))) Kvántánámena...stb. (Jó ez a bor.:)))

vincere 2010.03.28. 12:59:28

@hóember: pontosan ezt akartam írni én is. egy nagyszülőm él már csak, a szintén 29-ben született nagymamám. soha nem álltunk egymáshoz túl közel, de úgy érzem, nem vagyok még rá felkészülve, h. itthagyjon minket, mert én se találkoztam még igazából a halállal. akiket eddig megsirattam, azok inkább valaki más szerettei voltak (legjobb barátnő vőlegénye, osztálytárs öccse, kiváló színész), és néha rettegek, mikor veszítek el először olyat, akit én is szeretek.

Tündér a varázspálcával · http://szulunkosztcsok.blog.hu/ 2010.09.13. 11:52:16

Azt hiszem, az ember sosincs felkészülve a halálra. Egyszer csak ott a pillanat, a igazság pillanata. Csörög a telefon. "Apa meghalt. Gyere haza, ha még látni akarod." Nehéz erről beszélni, intim téma. Nem azért mentem haza, hogy lássam őt, hiszen látom most is, ha becsukom a szemem. Azok miatt mentem, akik nagyon is életben voltak, és nyelték a könnyeiket a vonal túlsó végén. A családom, a többiek, akik kísérték őt az utolsó néhány héten. Mit csinált az utolsó napon? Néztek órák hosszat anyámmal egymás szemébe. Egy árva szót sem szóltak közben. Amíg élt, senki nem sírt körülötte, talán mert éreztük, nem viselné el. Hiszen olyan erős volt. Mit csinált az utolsó napokban? A két kezével készített ajándékait osztogatta az orvosainak (kézműves volt), akik tehetetlenek voltak, de elfogadták, amit csak adott. Aztán hosszasan ecsetelte nekem, hol találom az autója slusszkulcsát. Egész életében utálta a csirkehúst, a kórházban mégis kinézte a dobozból az ebédemet. Fiatalon zenész volt, lételeme volt a zene. Az utolsó napokban csak a csendet tudta elviselni. Akkor tudtuk, hogy baj van. Vágyott rá, hogy fürödjön, hát megfürdettük. Boldoggá tette. Az utolsó napon felvitette velem az ágya mellé a kávéfőzőt, hogy együtt megjavítsuk, mert az a legfontosabb, hogy anyának mindig legyen friss kávéja reggel. Tudtam, hogy úgyis veszünk majd egy újat. Csak ő, a Mester babrálna a régivel. De azért ettől is boldog volt, hogy a körülményeihez képest a jövőre nézve garantálta a feleségének a reggeli kávéillatot. Megfogadtuk neki a párommal, ha gyerekünk lesz, megkapja az ő vezetéknevét is, mert az annyira ritka. Épp fájdalmai voltak, nem tudott beszélni, csak megszorította a kezem. Jelentem apa, megszületett az unokád, és megkapta a neved. Megígértem neki, nem adom el a házát, amit a két kezével épített. Rohadt válság, csak te ne jöttél volna, most minden este a kezem tördelem, vajon be tudom-e majd tartani a szavam...
süti beállítások módosítása