HTML

Utolsó napod

ÍRD MEG, ÉLETED UTOLSÓ NAPJÁN MIT TENNÉL? „JÁTÉKSZABÁLYOK:” 1.) Kezdetben csaliként felteszek néhány sztorit., de ez a „játék” elsősorban a tiétek, lásd lentebb: 2.) Habár alapjáraton nem vagyok a moderáció híve, ez mégis moderálós játék lesz. „Túszul ejtem” a kommenteket. Kirostálom a szerintem másokat indokolatlanul bántóakat , de a munkámnak ez csak a nemszeretem, piszkos része. Ugyanis a kommentek gyöngyszemeiből rakom ki a következő posztokat. Legfeljebb egy picit szerkesztek rajtuk. A „sima” szalonképes (azért annyira ne parázzatok, ebben a szalonban elképzelhető pár jófajta kocsmai verekedés, de azért mindennek van határa) kommenteket meg annak rendje-módja szerint kommentként „engedem szabadon”. Posztnak ideális terjedelem: Max fél A/4-es oldal. Persze igazán ütős egymondatosak, vagy akár egyszavasak sem kizártak. Illetve ha valaki több energiát szán rá és nagyon-nagyon jól csinálja, elképzelhető, hogy egy hosszabb mű is kikerül. Viszont ha Styxxnek nem tetszik, akkor bocsesz, hiába feccöltél rá ki tudja mennyi időt, műved csupán a vinyók közötti M2M (machine to machine) rideg bitvilágot gazdagítja és nem jut el hozzánk, gyarló embertársainkig.

Friss topikok

  • woman_in_black: Drága, jól választottál. Mélyen őszinte, és fájón könnyed. Csók, W§B (2011.12.06. 16:49) Elmegyek
  • : Érdekes, majd még gondolkodom rajta. "Halálodra magad maradsz" (2011.01.17. 09:04) Az utolsó szerelés
  • Ilds.: Most, hogy mondod, -ezen párszor én is gondolkodtam, mi lenne, ha tudnám, hogy meghalok, és az imá... (2010.10.20. 15:38) EGY BLOG UTOLSÓ NAPJA
  • Byzoo: @Hirmondo Helen: Ilyen helyen dolgozni? Majd megtudjuk, hogy dolgozni jobb-e ilyen helyen, vagy el... (2010.09.20. 22:20) Hirtelen halál...
  • Tündér a varázspálcával: Azt hiszem, az ember sosincs felkészülve a halálra. Egyszer csak ott a pillanat, a igazság pillana... (2010.09.13. 11:52) In memoriam Gizi mama

Linkblog

Valami fáj

Styxx 2010.02.26. 11:11

Hirmondó Helen (aki Helent a blogja alapján felületesen ítélné meg/el, akkor alaposan mellé fogna) bloggertársunkkal, és merem állítani virtuális barátunkkal történt valami szomorú. Megkért, hogy rakjam ki ezt a posztot. Ugyan nálam szellősebbek a frissítések, de magától értetődik, hogy soron kívül kirakom:

 

Valami fáj 

Tegnap este kaptam a szörnyű  hírt, hogy a barátnőm férje meghalt. Lement kocogni, és kocogás közben megállt a szíve. Pár hónapja együtt ünnepeltük a harmincadik születésnapját... 

Rendszeresen sportolt. Munkahelyére is bicajjal járt. És többé nincs köztünk. Tavaly nyáron volt az esküvőjük. Építkezés közepén jártak... 

Éjjel nem aludtam. Most is csak bőgök és bambán nézek ki a fejemből. Szörnyű. Elképzeltem, mi lenne, ha az én férjemmel történik ugyanez. Elmegyógyban végezném... 

Még azt sem tudjuk, mikor lesz a temetés. Közterületen hunyt el, jegyzőkönyv készül. Boncolják. A család pontosan szeretné tudni, mi is történt... 

Barátnőm írta, hogy hamvasztatja, hogy magával vihesse. Bár azt még nem tudja, hol és mit fog ő ezek után kezdeni magával... 

Ennyi az élet. Egyik pillanatról a másikra tovaszáll. Szinte nincs olyan nap, hogy ne mondanám a Kedvesnek:”Szeretlek!”...mert lehet holnap már nem lesz lehetőségem rá... 

Szerintem minden nap úgy kellene élnünk, mintha az a nap az utolsó 24 óránk lenne... 

Részvétünk Helen. Persze közhely, és egy harminc éves srácnak NEM SZABADNA így elmenni, de ha már igen, akkor talán így a legkevésbé fájdalmas neki és hozzátartozóinaik. Néhány évvel ezelőtt váratlanul meghalt a magyar túrakerékpározók egy lelkes, aktív vezetőségi tagja. Bicajozás közben. A gyászbeszédében azt mondták, hogy valószinűleg el se tudott volna képzelni magának szebb halált.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://final24.blog.hu/api/trackback/id/tr411791808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Helen H. · http://szopizmus.blog.hu 2010.02.26. 11:43:06

Köszi, és azt is, hogy kiraktad a posztot.

hóember 2010.02.26. 12:10:13

szomorú történet.
"Szerintem minden nap úgy kellene élnünk, mintha az a nap az utolsó 24 óránk lenne..."
Ez meg bullshit bár lehet hasonló érzelmi töltettel én is így gondolnám. Egy ideig.

barracud4 · http://halnap.blog.hu/ 2010.02.26. 15:41:01

részvétem! :( és igazad van az utolsó nappal kapcsolatban, de valahogy ezt midndíg elfelejtjük

vagyok, aki vagyok... 2010.02.26. 15:41:14

@Hirmondo Helen: nagyon sajnálom. néha úgy kétségbe tudok esni, hogy nem adtam puszit az elmenőnek, hiszen előfordulhatna, hogy az az utolsó. igen, minden napot úgy kellene álni, mintha az lenne az utolsó...

@Styxx: ... és látod azért jó ez a blog, hogy emlékeztessen minket erre.

a.anami 2010.02.26. 16:37:03

Mindig el kell búcsúzni! Elnézést, más a téma, van közös pont, így idekopizom: depressziorszag.blog.hu/2009/09/27/title_108279

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.03.12. 12:56:55

@Hirmondo Helen: Ilyenre sosem tudok mit mondani... :((((

Tavaly egy 4 éves óvodás az anyukájával (egyedülálló, nem sokkal csúnya válás után, egyszem gyerek)kirándulni indult péntek délután. Ugyan nem a zebrán mentek át, de egy motoros 70-nel! (Budapest belváros) elcsapta őket. Kisfiú ottmaradt, anyuka csúnyán sérült. Apuka persze őt hibáztatta, anyukát benyugtatózva, több ápoló is alig tudta kivinni a temetésre.
Na, akkor megkattant bennem valami. Pénteken még láttuk, hétfőn már csak a fekete zászló lobogott az ovi falán. Gyűjtést szerveztek neki, próbáltak sokféleképpen segíteni a kínon.
Én hetekig csak bőgtem utána. És tutira utána haltam volna a gyerekemnek, mert EZT túlélni nem tudnám... :((((
Bocsi az off-ért.
süti beállítások módosítása