Incifinci bloggertársamtól kaptam ezt a sztorit. Egyértelműen méltó arra, hogy poszt legyen belőle. A korábbiaktól eltérően most egy igaz történetet következik. Aki Incifinciről többet szeretne megtudni, íme a blogja: http://incifinci14.blog.hu/

Valóban érdekes témájú blognak ígérkezik, kíváncsian várom, hogy más-más emberek, milyen vágyakkal, ötletekkel és kívánságokkal vág neki, utolsó 24órájának.
Nekem is lenne egy érdekes történetem, de hogy komment marad, vagy poszt lesz, vagy esetleg csak pár nulla és egyes ahogy te írtad a vinyón, az már a te döntésed.

Volt egy srác, akit viselkedése miatt mindenki trógernek hitt, mert az iskolát abbahagyta és csak a szobájában a pléjsztésön előtt, munka nélkül tengette mindennapjait. Viszont mindezek ellenére gondolkodásmódja és a világról alkotott elképzelése alapján korosztályától érettebb, értelmes, kreatív srác volt. Figyelmes, jó barát, aki mindenkit meghallgatott, de mint utólag kiderült, mi nem tudtunk róla semmit. Önpusztításba kezdett és a szemünk előtt vált drogossá. A barátok hiába kérdezték mi történt, mi a baj, miben tudunk segíteni, Ő nem válaszolt, csak folytatta kábultan mindennapjait. Egyszer csak jött a hír, vonat alá vetette magát, tisztult, kábulattól mentes fejjel. Senki nem értette mi történt vele, de találtunk egy üzenetet. Egy üzenetet, ami egy rejtvény volt. A rejtvényt megfejtve és a sorokat összeolvasva, megkaptuk a választ. A megfejtés egy be nem teljesült szerelem miértjeire irányuló kérdéssorozat és a lány neve. 

Ekkor jöttünk rá, nem is ismertük. Valaki búcsúlevelet ír, más végrendeletet és volt egy fiú, iskoláját be nem fejező, drogos, aki rejtvény-gyártással foglalatoskodott az utolsó 24 órájában.